Blade Runner 2049

So many will be lost. All those memories, so meaningful to the individual, will fade away. Their lives had purpose, their narratives were inspired through experience, by the love or harsh teachings of a parent, a vengeful or forgiving deity, a chemical spur in the brain, by the ultimate randomness of interlinked cells or by the biochemical wishes of a scientist.

In the world of Blade Runners, replicants were created to serve a select purpose, some great or minor mission, depending on the wishes of the consumer. But just like any other human being, they consider themselves to be special, to have a soul. So what does it mean to have a soul? Is it just brain chemistry, a series of electric impulses in the brain? The term ‘soul’ is just a bit of language but our interpretation of it can define, separate or even limit us.

What if the soul is not some cosmic gift through natural birth, but the gift we obtain through the manner in which we live our lives? What if the soul is the journey of life, we receive one the moment we fight for the life another? What is the soul but the feelings we have for our memories – real and implanted? What is the the soul but the way we connect to each other emotionally?

These individuals lived great lives but we won’t hear all of their stories. Most of these stories have been lost in time. You hear about the extraordinary amount of lives lost in great tragedies, disasters or wars. In a blink of an eye so many stories are lost forever. We wish they could have been preserved somehow, even if the individual never had a chance to tell their story.

But those who did manage to save, many of them honour the stories of those who got lost along the way. When Roy Batty from “Blade Runner” speaks about “all those moments will be lost like tears in rain,’’ he’s just not talking about his own life, he’s talking about all those other lives, all filled with intense moments of joy or sorrows, that meshed into oblivion.

When K from “Blade Runner 2049” lies down and stares into the falling snow, he represents every other warrior who died for a noble cause. He will be forgotten, he probably won’t be a significant name in the great replicant revolution but he was there, he gave up his life for this very cause. K is just like all the fallen soldiers whose names we never get to hear.

Some will be engraved on tombstones, when visitors come across their names, it will have no significance to them. But they were there. They were part of this great battle. Each of them mattered. Each of them would propel the forces of great change.

Even if the battles were minor, their lives mattered just as much. There are too many forgotten souls on this earth and they deserve a story that encompasses them all. I believe the story of Roy Batty was such one. I believe the story of K deserves to be among them. We should be grateful that such stories, real or imagined like “Blade Runner 2049,” exists to make us ponder the forgotten.

by Chris van Dijk

Advertisements
Posted in Fényírók, Såsom i en spegel, Science | Leave a comment

Születésnapomra

Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” –
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj –

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!

Kávéházi szeglet: Börze

Posted in Literature | Leave a comment

Testről és lélekről

Álmunkban találkozunk…
Posted in Fényírók, Såsom i en spegel | Leave a comment

Det sjunde inseglet

Egy ló ül a gerendán és kukorékol,
Tágas az út, de az ajtó keskeny,
A fekete halál táncol a parton.
Tyúk miákol a legsötétebb tóban,
A nap izzik, s a hal megdöglik,
A fekete alak leguggol a parton.
Kígyó csapkod a mennyek magasán,
A szűz sápadt, de a cicája (puncija) kacér,
A fekete alak futkos a parton.
A kecske sziszeg félre süvítve a fogaival,
A szél érdes, és a hullámok csapkodnak,
A fekete alak elszellenti magát a parton.
Egy ló ül a gerendán és kukorékol,
Tágas az út, de az ajtó keskeny,
A fekete halál táncol a parton.
A koca elterül, és a kandúr fűrészel
Az éj elhamvadt és a sötétség izzik.
A fekete alak ott áll, áll,
Áll, áll a parton…
A film ismerői számára rögtön egyértelmű, hogy három eseményre utal a szöveg: a történet kezdetét alkotó partmenti jelenetre (múlt), a kulisszák mögé vonuló Skat flörtölésére a kovács feleségével (jelen), és ahogyan az másodpercek múlva kiderül, a vásártérre beözönlő flagellánsok felől nézve is értelmet nyer a szöveg. 
(Gáspár László Ervin) 
Posted in Fényírók, Holtodiglan, Literature, Organized tones, Såsom i en spegel | Leave a comment

Samu drága nagymamája emlékére

Ó, ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék
Minden este
morzsára, búzára
visszaszállnék
anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék,
mindig fújnék,
minden bő kabátba
belebújnék
nyári éjen,
fehér holdsütésben,
elcsitulnék,
jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék,
kerek égen,
csorogna a földre,
sárga fényem
Jaj, de onnan
vissza sose járnék
anyám nélkül
mindig sirdogálnék.

Berki Judit emlékére (1947.10.16. – 2016.11.03.)
Fil 3,17-20

 

Posted in Holtodiglan, Literature, Organized tones, Såsom i en spegel | Leave a comment

Nymphomaniac

nymphomaniac-dircut-01

Image | Posted on by | Leave a comment

On est tous de sauvages

the-revenant-poster.jpg.838x0_q80

Image | Posted on by | Leave a comment