November 13-án, egy csütörtöki napon történt

422. dícséret

1. Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd, Fájdalmak útjain Mindig feléd! Ó, sok keresztje van, De ez az én utam, Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd.

2. Ha este száll reám, S csöndes helyen Álomra hajtanám Fáradt fejem: Nem lesz, hol nyughatom, Kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon Szállok feléd.

3. Szívemtől trónodig – Mily szent csoda! – Mennyei grádicsok Fényes sora. A szent angyalsereg Mind nékem integet. Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd!

4. Az álom s éj után Kél újra fény, Új hittel a követ Megáldom én. Templommá szentelem, Hogy fájdalmas szívem, Uram, hozzád vigyem, Mindig feléd!

5. Csillagvilágokat Elhagyva már, Elfáradt lelkem is Hazatalál. Hozzád ha eljutok, Lábadhoz roskadok, Ott majd megnyughatom Örökre én!

Jób 42

2. Tudom, hogy Te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit kigondoltál.

5. Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged. 

Advertisements
This entry was posted in Holtodiglan, Såsom i en spegel. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s