Reménytelenül

Petri György:  Mayának

Még mindig csak “próbálok
csalás nélkül szétnézni könnyedén
“.
Ám nem megy.

Sem a “csalás nélkül”.
Sem a “könnyedén”.
Sőt még a “szétnézni” sem.

Közhülyeséget, közaljasságot
– talán – sikerült elkerülnöm,
no de a magánélet? Esendőségem

biztos tudata: inkább komótcipő,
mintsem mentség,
az, hogy én a falon is, ha

szárnyacskáját lebbenti –
szoknyácskáját emeli –
– már ha egy légynek volna szoknyája,

és a nők nem nadrágba járnának.
Ez sem érv; ez sem ok:
csak kérni lehet a bocsánatot,
Kérni sem lehet. Nem is akarok.

Távolodom-közeledem; szeretlek;
magam számára is: fel-fellobbanok.
Kimaradok, maradok, nyugodt vagyok; vagyok.

Ha van ilyan: tébolyult nyugalom
– így jellemezhető állapotom.
A világ pedig? Alom? Kőhalom?

Advertisements
This entry was posted in Literature. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s