Ismer vidám zenét? Én nem ismerek.

    A Goldberg Variációk-at tette fel.

   Az egyik például a vége felé nagyon lelassul, nagyon egyszerű és nagyon szomorú, de olyan gyönyörű, hogy sem szavakkal, sem rajzzal, sem semmi egyébbel, csak zenével lehet ilyet kifejezni, ebben a gyönyörűséges holdfényben. Holdzene ez, annyira ezüstös, annyira távoli és olyan nemes.

  És mi ketten abban a szobában. Se múltunk, se jövőnk. Minden mélységesen csakis-akkori. És az az érzés, hogy mindennek vége szakad, a zenének, a létünknek, a holdnak, mindennek. És az, ha az ember a dolgok mélyére hatol, örökké és mindenütt csak szomorúságra talál; de gyönyörűséges, ezüst szomorúságra, mint egy Krisztus-arc.

  És a szomorúságot tudomásul venni. Tudni, hogy minden vidámság tettetés, csalás. Csalás mindenkivel szemben, aki szomorú e pillanatban, s a mindenkori bánkódókkal szemben, és csalás az ilyen zene az ilyen igazság iránt is.

John Fowles

Advertisements
This entry was posted in Literature. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s