Az első duinói elégiából

Hogyha kiáltanék, ki hallana engem
az angyalok rendjéből? és ha netán a szivére
vonna hirtelen egyik: én belepusztulnék
az erősebb lét közelébe. Mert hisz a Szép nem  más,
mint az iszonyu kezdete, mit még elviselünk,
s mennyire bámuljuk, mert megveti szenvtelenül, hogy
összetiporjon. Iszonyu minden angyal.

Ein jeder Engel ist schrecklich.

Legrégibb gyötrelmünk hát ne teremjen
végre gyümölcsöt? Nincs-e a perc itt, hogy szeretettel
váljunk meg szeretőnktől s álljuk is ezt remegőn,
mint nyílvessző állja a húrt, hogy szökni  feszülten
több legyen önmagánál. Mert nincs sehol  maradás.

Denn Bleiben ist nirgends.

Hiú monda-e, hogy a Linost sirató, a legelső,
a merész zene áthat a meddő dermedezésen,
úgy, hogy a rémült térben, ahonnan a majdnem
isteni ifju kiszállt, megkezdi az űr
ama rezgést, mely minket ma vigasztal, elragad, ápol.

Das Leere in jene Schwingung geriet, die uns jetzt hinreißt und tröstet und hilft.

http://www.youtube.com/watch?v=Y12wjPuUhPI

Advertisements
This entry was posted in Literature, Såsom i en spegel. Bookmark the permalink.

3 Responses to Az első duinói elégiából

  1. Ayreon says:

    Köszönöm, ezt a szép kelta dalt, és Gary Stadler albumot! Tudod esetleg, hogy ez a szó/név, hogy Ehsellyei mire utalhat, mit jelent?

  2. Alice says:

    Szívesen 🙂
    ….nem tudom mit jelent, csak azt hogy gyönyörű 🙂
    Legyen nagyon szép a napod, Ayreon!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s