Ljubovról

Ahhoz, hogy eredményesen tevékenykedhessen, mindenkinek feltétlen szüksége van rá, hogy tevékenységét fontosnak és helyesnek tarthassa. Ezért, bármi legyen is az ember helyzete, olyan világnézetet alakít ki magában az emberi életről általában, amelynek fényében a maga tevékenységét fontosnak és helyesnek láthatja.

Általában úgy képzelik, hogy tolvaj, gyilkos, kém, prostituált tudatában van annak, hogy foglalkozása bűnös, és szégyenkezik miatta.

Pedig ez épp ellenkezőleg van. Az olyan ember, akit a sors és a maga bűne-botlása bizonyos – akármilyen ferde és aljas – helyzetbe hoz, olyan világnézetet alakít ki magában, amelynek segítségével helyzetét jónak és tiszteletreméltónak láthatja. E világnézet megszilárdítására mindenki ösztönösen tartja magát ahhoz a körhöz, amelyben érvényesnek ismerik el az ő nézeteit a világról, az életről, s benne elfoglalt helyéről. Csodálkozni szoktunk rajta, ha a tolvaj kérkedik ügyességével, a prostituált romlottságával, a gyilkos kegyetlenségével. De csupán azért csodálkozunk rajta, mert ezeknek az embereknek a köre, atmoszférája korlá­tozott, és – főként – mert mi kívül állunk rajta; de vajon nem ugyanazzal a jelenséggel állunk-e szemben a gazdagoknál, akik kérkednek gazdagságukkal, azaz rablási készségükkel, vagy a hadvezéreknél, akik kérkednek győzelmeikkel, azaz gyilkosságaikkal – vagy az uralkodóknál, akik kérkednek hatalmukkal, azaz erőszakosságukkal? Ha nem vesszük észre, hogy ezekben az emberekben önhelyzetük igazolására mennyire eltorzultak az életről, a jóról meg a rosszról alkotott fogalmaik, akkor csak azért nem vesszük észre, mert az effajta torzult nézetekkel rendelkező emberek köre tágabb, és mi magunk is közéjük tartozunk.

M. is kialakított magában ilyen nézetet az életről, és a maga helyéről az életben. Prostituált volt, kényszermunkára ítélve – és ennek ellenére ki tudott alakítani magában olyan világnézetet, amelynek segítségével meg lehetett elégedve önmagával, sőt még büszkél­kedhetett is az emberek előtt helyzetével.

Világnézetének alaptétele abban állott, hogy minden férfi, kivétel nélkül – öreg és fiatal, gimnazista és tábornok, művelt és műveletlen -, a legfőbb jónak a kívánatos nőkkel való nemi érintkezést tekinti, s ezért minden férfi – ha teszi is magát, hogy mással van elfoglalva – lényegileg mindig csak erre az egyre vágyik. Ő pedig, M., mint kívánatos nő, tetszése szerint kielégíti vagy nem elégíti ki a férfiaknak ezt a vágyát, s ezért ő fontos és hasznos élőlény. Egész előbbi és mostani élete megerősítette e világnézetének helyességét.

Tíz éve mindenütt, ahol megfordult, kezdve Nyehljudovon és az öreg rendőrkapitányon, és végezve a fegyőrökön, mindenütt csak azt látta, hogy kell a férfiaknak; nem látta, nem vette észre azokat a férfiakat, akiknek nem kellett...

Advertisements
This entry was posted in Literature. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s