Nyehljudovról

 Ez volt hát a negyedik ügy, amely Nyehljudovot abban az időben foglalkoztatta: kereste a választ arra a kérdésre, miért vannak ezek az annyira különböző emberek börtönbe zárva, míg mások, éppen olyanok, mint ezek, szabadon járnak, sőt ítélkeznek emezek fölött.

Eleinte abban reménykedett, hogy könyvekben találja meg a választ, s megvásárolt minden olyan
munkát, amely a kérdéssel foglalkozott. Megvette Lombroso, Garofalo, Ferri, Liszt, Maudsleigh, Tarde könyveit, s figyelmesen elolvasta őket. De minél tovább olvasott, annál jobban csalódott bennük. Az történt vele, ami szabályszerűen megesik az olyan emberrel, aki nem azért fordul a tudományhoz, hogy szerepet játsszék benne, hogy írjon, vitázzon, oktasson, hanem egyszerű, egyenes, életbe vágó kérdésekkel fordul hozzá. A tudomány választ adott a büntetőjoggal kapcsolatos százféle furfangos és nyakatekert kérdésre – csak arra az egyre nem, amelyre Nyehljudov a választ kereste. Kérdése roppant egyszerű volt: miért és milyen jogon börtönöznek be, kínoznak, száműznek, botoznak és gyilkolnak az emberek más embereket, amikor ők maguk szakasztott ugyanolyanok, mint azok, akiket gyötörnek és gyilkolnak? S kérdésére bonyolult fejtegetésekkel válaszoltak arra nézve, van-e az embernek szabad akarata vagy nincs? Meg lehet-e állapítani az egyén bűnöző mivoltát koponyája méreteiről? Mi az átöröklés szerepe a bűnözésben? Van-e vele született romlottság? Mi az erkölcs? Mi az elmebaj? Mi a degeneráltság? Mi a vérmérséklet? Milyen hatással van a bűnöző hajlamra az éghajlat, táplálkozás, tudatlanság, utánzás, hipnózis, szenvedély? Mi a társadalom? Mik a társadalom kötelességei? És a többi, és a többi.

Mindezek az elmefuttatások azt a választ juttatták eszébe Nyehljudovnak, amelyet egyszer egy iskolás fiúcskától kapott. Megkérdezte a gyerektől, tanult-e szótagolni. “Tanultam” – felelte a gyerek. “No, akkor szótagold: kutya.” – “Milyen kutya: farkaskutya?” – kérdezte furfangos képpel a gyerek. Ugyanilyen kérdésformába öltöztetett válaszokat kapott Nyehljudov a tudományos művekben egyetlen és alapvető kérdésére.

Volt ott sok okos, tudós, érdekes gondolat, de nem volt válasz erre a főkérdésre: milyen jogon bünteti egyik ember a másikat? Erre a kérdésre senki sem válaszolt, sőt minden okoskodás és elmefuttatás csak arra vezetett, hogy megmagyarázza és igazolja a büntetést, amelynek elkerülhetetlen szükségességét megdönthetetlen alapigazságul fogadták el…

Advertisements
This entry was posted in Literature. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s