Hatlábú táltos paripával

Végül fontos megjegyezni, hogy a helyesen végzett tudati gyakorlatok mindig világosan átláthatóak. Számos olyan tudati „”praktika”” létezik, amelyek segítségével valamilyen át nem látható módon valamiféle, a közönségestől eltérő, lehetőleg kellemes tudati állapotba juthatunk – kezdve az alkoholtól a kábítószereken át mindenféle „”relaxációs”” módszerekig. Az itt bevezetendő tudati gyakorlatoknak nincs ilyen céljuk. Nem az a céljuk, hogy mesterségesen előidézzenek valamilyen „”megvilágosodási”” állapotot. Sokkal inkább az, hogy őszinteségre neveljenek bennünket magunkkal szemben, hogy világosan felmérhessük, hogy hol és hová tartunk. Az a céljuk, hogy megerősítsék a figyelmünket és ezzel képessé tegyenek bennünket arra, hogy megismerjük, megtapasztaljuk valódi Énünket. Aki erre a fokra eljut, az attól fogva amúgy is megtalálja individuális útját a szabadság irányába.

Általában ún. “„egészséges”” (valójában nagyon is beteg) lustaság működik bennünk, amelyik azt mondja, hogy mindez nagyon szép, mindez nagyon jó, de azért egészen komolyan ugye mégse kell venni ezt a dolgot. Lehet, hogy másoknak nehézségeik vannak az odafigyelésben, nade nekem? Amit eközben általában elfelejtünk az az, hogy a közönséges tudat nem tudja átlépni saját árnyékát. Nem remélhetjük, hogy olyan bölcsességeket érthetünk meg, amelyeket nem vagyunk képesek megérteni. Bármilyen nyilvánvaló ez, mégis szeretjük magunkat ezzel áltatni. Sok népmesében fordul elő olyan motívum, hogy a legkisebb testvér egy beteg, ösztövér csikót választ ki, amelyik majd elviszi „“Tündér Ilonához””, és/vagy az élet vizének forrásához, vagy más hasonló, transzcendentális, nem e világi célhoz. Olyan változat is van, ahol a fiúnak az egész falu nevetségére, a saját hátán kell cipelnie a szinte már döglött csikót, aki aztán a falu határában „”megrázza magát””, és hatlábú, táltos csikó lesz belőle. A majdnem döglött ló a közönséges tudat, a hatlábú táltos a magasabb, jelenléti, „”repülni képes”” tudat képe. És a tudati gyakorlás abban áll, hogy megrázzuk magunkat. A közönséges tudatnak nincs bejárása a magasabb megismerések világába, mert egyszerűen nem ér fel hozzá. Olvashatjuk évszámra a legnagyobb bölcsek és szentek írásait, semmire sem megyünk vele, amíg a tudatunk minőségileg át nem alakul. Vallásos körökben lehet néha azt a vélekedést hallani, hogy vissza kell térni az „”elegyítetlen Igéhez””. Igen, de milyen tudattal? Amíg a tudatunk dekoncentrált és tele van szokásokkal és előítéletekkel (vannak nagyon szubtilis, alig észrevehető előítéletek is), addig soha nem válik bennünk „”elegyítetlenné”” az Ige. Amíg szamár vagyok, addig a legszentebb tan is szamársággá válik bennem. Akár tetszik, akár nem. Akik az írott Ige (vagy más, szentnek tekintett szöveg) eleve adott szentségét hangoztatják, általában nem veszik észre, hogy saját rögeszméiket szeretnék szentté avatni. Az alábbi, első olvasásra kifejezetten igazságtalannak tűnő újszövetségi történet is erről szól:

Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosak nem valának méltók. Menjetek azért a keresztútra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.“”
(Máté 22, 8-14)

Menyegzői ruha, ünnepi, minőségileg megváltozott tudat nélkül nem lehet résztvenni az emberek és az Isten közös ünnepén, a beígért nagy ünnepen, amit Hölderlin így jellemez a Békeünnep c. versében:

“De végül is, égi hatalmak,
szeretetünk és létetek
fő bizonyossága ez az ünnep,
ez a mindeneket egybehívó, melyen az égiek
nem csodákban, se nem viharba burkolózva,
de dalt zengő s békésen fölsereglett
kórusban tűnnek elénk …””

Bernáth István fordítása

Aki nem tud válaszolni a kérdésre: „“Barátom, mi módon jöttél ide?””, az nincs felkészülve és nem vehet részt az ünnepen. A „”választottságról”” nem valamilyen magasabb önkény dönt (ahogyan gyakran magyarázzák), hanem azok a “„választottak””, akik mindig készen állnak arra, hogy résztvehessenek a nagy ünnepen, akiknek mindig „”keze ügyében”” van a menyegzői ruha. A „”kivettetés”” a „”külső sötétségre”” nem külön esemény: ha nem találjuk meg az utat ahhoz a tudati léthez, amiben igazi közösség, igazi ünnep létrejöhet, akkor kívül maradunk, sötétben maradunk, menthetetlenül magányosak maradunk. A magány nem az egyéniség ereje, hanem gyengesége, hiánya. Minél autonómabb a figyelmünk, önállóbb az éntudatunk, annál jobban vagyunk képesek résztvenni az ünnepen. Minél inkább saját tudati szokásaink rabjai vagyunk, annál jobban szűkül be figyelmünk az önérzésre, az önzésre, ami fokozza a valódi magányt, ami elől hiába menekülünk politikai pártok és egyletek közösségébe. A szellemileg szabad ember lehet egyedül, de akkor sem magányos, mert a jelenléti tudat szintje minden ember számára közös. „”Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; … az én ítéletem igaz, mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem.“” (János 8,12-14,16).

Böszörményi László
http://www-itec.uni-klu.ac.at/~laszlo/Antro/Gyakorlas1.pdf

Advertisements
This entry was posted in Literature, Science. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s