A VII. szimfónia

Az ember azt hiszi, érti. Pedig milyen kevéssé. Mennyire nem tudja, hogy ingoványos talajon jár. Igen, de mi az erősebb és minél? Mi az ember és mi önmaga? Hol és melyikben van otthon? Mi az amikor erős vagyok és, mi az aminél erősebb vagyok? Mikor erősebb, ha mint Odysseus az árbochoz kötteti magát, mialatt a többiek fülét betömik, csakhogy a szirének énekét hallja, és így erősebb önmagánál? Vagy ha engedi magát elcsábítani a bűbájos énekétől, és odamegy, és így erősebb önmagánál? Mikor erősebb, ha gyengébb, vagy ha erősebb? Ha ellenáll, vagy ha nem? Melyik erő a nagyobb, amelyik azt, ami jön és van, fölényesen magára bocsátja, vagy amelyik magát az árbochoz köti és védekezik, és így kell erősnek lennie, mert tudja, hogy nem elég erős? Vajon melyik az ember maga, az, aki önmaga, vagy az, aki erősebb önmagánál? Ó – az „ember vad szívének nincs hazája sehol és nem is lehet”.

Hamvas Béla

Advertisements
This entry was posted in Literature, Organized tones. Bookmark the permalink.

One Response to A VII. szimfónia

  1. alice says:

    Ha meri megélni önmagát. a vágyait és az álmait, bármilyen eszetlenségnek hiszi is azt. szerintem. …Egyébként hogy találná meg azt, ami valóban boldoggá teszi? és hány csalfa álmot kell addig megélni? amiről csak akkor derül ki, hogy az, amikor valóra válnak…ha nem merül el a “szirének hangjában”, és nem éli meg, hogyan döbben rá arra, hogy nem az az igazi boldogság?

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s