Ember és transzparencia No.2

Bocsáss meg – mondta és újra sírni kezdett-, nem tudtam biztosan, hogy ki vagy. Bocsáss meg, Gavril! És sírt. Igen így van ez, látod. A legnagyobb baj az, hogy sohasem tudjuk egymásról biztosan ki kicsoda. Az emberek összejönnek, összetársulnak, széjjelmennek, kavarognak és sohasem tudják biztosan, hogy ki az, aki mellettük van. Ki az? Igen, ez a legnagyobb baj, látod, a világon. Csak néha tudják meg egymásról az igazat. Néha. És csak akkor, ha már késő.”„Ez néha fáj. De nem nagyon, csak úgy, mint egy régi emlék fáj az embernek, ami szép volt, és kár, hogy nem akar visszatérni többé.

Wass Albert: Funtineli boszorkány

Advertisements
This entry was posted in Literature. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s