Ars poetica

Igen, a nyelv és a nyelvi játékok, az újabb és újabb eszmehálók kivetése egy örökké változó és illékony valóságra, igen, mindez hatalmas eszköz és lehetőség arra, hogy megküzdjünk az idegen világ erőivel és a szívünkben lévő félelmekkel. De képesek leszünk-e vajon helyettesíteni mindazt a mítoszt, vallást, erkölcsi rendszert, egyetemes racionalitást, amellyel az emberiség hagyományosan körülvette magát, hogy védekezzék egy veszélyekkel teli világmindenségben?

Rorty mindenesetre öniróniával és sztoikus magatartással erősíti meg magát. Fegyelemmel és bizonyos derűvel szemléli az ember helyzetét ebben a világban. És ráadásul talál még egy biztos pontot is a bizonytalanságok univerzumában. Ez a biztos pont a szenvedő emberrel való szolidaritás. Úgy véli, hogy a szolidaritás és az emberi élet megkérdőjelezhetetlen érték még egy olyan univerzumban is, amelyben nincsenek abszolút értékek. Arról a közös reményünkről beszél, hogy a szenvedés csökkenni fog ebben a világban, s hogy megszűnhet az emberi lények más emberi lények által való megaláztatása.

Ez az emberi együttlét és ez az egymásért való felelősségtudat méltóságot és értelmet adhat életünknek egy olyan világban, amelyben rajtunk kívül lehet, hogy nincs méltóság, és nincs értelem.

Hankiss 2006, 274-275. o.

 

25,31 Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.

25,32 És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.

25,33 És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.

25,34 Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.

25,35 Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;

25,36 Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

25,37 Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?

25,38 És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?

25,39 Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?

25,40 És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.

25,41 Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.

25,42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;

25,43 Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.

25,44 Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?

25,45 Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.

25,46 És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.

Máté 25,31-46.

Advertisements
This entry was posted in Såsom i en spegel, Science. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s