Hogy a rózsásujjú Hajnal kélt ki a ködből

Az Odüsszeia számomra, aki szerencsére nem tudok (ó)görögül, a prózai és verses művek egész nemzetközi bibliotékája, Chapman párverseitől és Andrew Lang “authorized version”-jétől kezdve egészen Bérard klasszikus francia drámájáig, Morris erőtől duzzadó sagájáig és Samuel Butler ironikus polgári regényéig. Azért említek ennyi angol nevet, mert Anglia irodalma mindig közösséget érzett ezzel a tengeri eposszal, és Odüsszeia-fordításainak  története alkalmasan illusztrálhatná költészetének sok évszázados fejlődéstörténetét. Ez a heterogén, sőt ellentmondásos gazdagság nagyrészt nem az angol nyelv fejlődésének, nem is pusztán az eredeti hosszúságának, a fordítók tévedéseinek vagy eltérő képességeiknek tudható be, sokkal inkább egy olyan körülménynek, mely magára Homéroszra jellemző: annak tudniillik, hogy nem dönthető el biztonsággal, mi a költő sajátja és mi a nyelvé. Ennek a szerencsés nehézségnek köszönhetjük a fordítások ilyetén sokaságát, melyek közül mindegyik őszinte, autentikus és eltérő a többitől.

Nem ismerek jobb példát, mint a homéroszi jelzőket: az isteni sarj, Patroklosz; a dús anyaföld; a barna hajók; a borszínű tenger; az érckörmű paripák, a sűrű hullám – megannyi visszatérő fordulat, mely téves érzelmeket kelt bennünk. Egy helyen azokról olvasunk, akik “éjszínű Aiszéposz folyamából ittak”; másutt pedig egy gyászos sorsú királyról, aki az istenek végzetes döntése után gyötrődve uralkodott a kadmoszi nép fölött az ő szeretett Thébájában. Alexander Pope úgy hitte, hogy ezek az elmozdíthatatlan jelzők liturgikus jellegűek. Rémy de Gourmont azt írja a stílusról szóló alapos esszéjében, hogy egykor varázsigék lehettek, ha Homérosznál már nem is azok. Én inkább arra a feltevésre hajlom, hogy ezek a hűséges epitetonok olyanok voltak, mint ma az elöljárószók: kötelező és igénytelen hangsorok, melyeket a nyelvszokás köt bizonyos szavakhoz, s melyek nem tűnnek semmiféle eredetiségnek.

A következőkben egyetlen homéroszi szöveghely néhány átalakulását vizsgálom meg. Azt a részt, melyben Odüsszeusz a kimmerek városában, az örök sötétségben beszámol Akhilleusz szellemének, Neoptolemosznak, Akhilleusz fiának sorsáról.

Buckley szó szerinti fordítása így szól:
“Ám amikor földúltuk Priamosz, magas városát, zsákmányrészével s kiváló jutalommal, sértetlenül szállt hajóra, nem tett kárt benne éles bronz, s nem sebesült meg a közelharcban, pedig gyakori dolog ez a háborúban; mert Mars zavarodottan őrjöng.”

Butcher és Lang szintén szó szerint, de archaizálva fordítottak:
“Ám amidőn földúltuk Priamosz meredek várát, sebezetlen szállt hajóra a préda őt megillető részével s méltó jutalommal egyetemben; nem találta hegyes dárda, s nem sérült meg kézitusában: és sok az ilyen veszedelem a háborúban, mert Arész zavarodottan dühöng.”

A magyar Devecseri Gábor 🙂 :
“Majd, hogy földúltuk Priamosz meredekfalu várát, zsákmányrésszel, ajándékkal hágott a hajóra, sértetlen: meg nem sebesült soha dárda hegyétől, kézitusában sem sebesült meg, bárha a harcban ez megesik sokszor, hisz Arész sose nézi, hol őrjöng.”

Cowperé 1791-ből:
“Végül, mihelyt földúltuk Priamosz magas lakát, a bő zsákmánytól roskadozva, biztonsággal szállt hajóra, nem sértette lándzsa avagy gerely, sem kard éle az ütközetben, ahogy az megtörténik a háborúban, a heves Mars akaratából.”

Pope 1725-ös fordítása a következő:
“Midőn az istenek diadallal koronázták fegyverinek, midőn Trója gőgös falai földre omolva füstölögtek, Argosz, hogy megjutalmazza harcosai hősi fáradalmait, számlálhatatlan zsákmánnyal rakta meg hajóhadát. S így tért meg, bővelkedve dicsőségben, sértetlenül a hadi zűrzavarból: az ellen karcolást sem ejtette rajta, s zúghattak légyen körülötte vasviharként a dárdák, ártatlanul játszottak csak, sebet nem ejtve.”

George Chapmané, 1614-ből:
“Amikor elnéptelenített Trója, számos kinccsel és zsákmánnyal tért meg hajójához, biztonságban és messziről hajított dárda vagy közelről szúró kard sebe nélkül: kitüntetés az ilyen seb, melyet csak harcban szerezhetni, s melyre ő, bár buzgalmával kiérdemelte volna, nem tett szert. Az ily viadalban Mars nem is csatázik: dühöng.”

Butleré, 1900-ból:
“Mihelyt bevették a várost, hajóra szállhatott a zsákmányolt, javak őt illető részével, mely szép összeget tett ki. Egy karcolás nélkül fejezte be a veszedelmes hadjáratot. Hiszen tudnivaló, a szerencsén múlik minden.”

Az első két (+1) fordítás – szó szerintiek – többféle okból is elnyerheti tetszésünket: ilyen a “földúlás” tiszteletteljes említése, a naiv magyarázat arról, hogy az ember rendszerint megsebesül a háborúban, az isten őrültségének ténye. Hatással van a részletek bája is: Az egyik idézett szöveg szerencsés pleonazmusa: “behajózni egy hajóra”, a másikban pedig a kapcsoló kötőszó használata az okhatározói helyett: “és sok az ilyen veszedelem a háborúban”. A harmadik változat, a Cowperé a legártatlanabb mind közül: szó szerinti, amennyire azt a miltoni hanglejtés követelményei megengedik. Pope-é rendkívüli. Burjánzó kifejezésmódját a szuperlatívuszok meggondolatlan és mechanikus használata jellemzi. A hős magányos barna hajóját például hajóhaddá szaporítja. Ennek a mindenre kiterjedő amplifikációnak a jegyében sorai két nagy csoportba oszthatók: a tisztán retorikusakéba – “Midőn az istenek diadallal koronázták fegyvereinket” – és a vizuálisak csoportjába – “midőn Trója gőgös falai földre omolva füstölögtek”. Szónoklat és színház: ez Pope. Teátrálisan látványos a lángoló Chapman is, de alkata lírai, nem szónoki. Butler szövege viszont arról a szándékáról tanúskodik, hogy minden vizuális benyomást kiküszöböljön, s a  homéroszi mondatokat szenvtelen megállapítások sorává oldja.

Melyik most már pontos fordítás a sok közül? – kérdezheti az olvasóm. Ismétlem: egy sem vagy mindegyik. Ha Homérosz képzeletéhez kell hűnek lenniük, azokhoz a visszahozhatatlan emberekhez és napokhoz, melyeket ábrázolt, akkor számunkra egyik sem lehet az, míg mindegyik az lehet egy tizedik századi görögnek. Ha Homérosz szándékaihoz, akkor mindegyik hűséges az itt idézett fordítások közül, kivéve azokat a szó szerintieket, melyek minden erényüket a jelen szokásainktól való eltérésekből nyerik. Nem lehetetlen, hogy éppen Butler egykedvű fordítása a leghűségesebb.

Jorge Luis Borges: A Homérosz-fordítások (Részlet)

Advertisements
This entry was posted in Literature. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s