C’est la vie

A Tralfamadoron öt nemet különböztettek meg, és sorban mindegyiküknek nélkülözhetetlen szerep jutott egy-egy új egyén létrehozásában. Billy számára mind azonosnak tűntek, nemi jellegük különbségei ugyanis a negyedik dimen­zióban voltak.

Az egyik legnagyobb, szinte bombaként robbanó morális megrázkódtatás, melyben a tralfamadoriak részesítették Billyt, mellesleg éppen a Föld szexuális kérdéseivel volt kapcsolatos. Elmondták neki, hogy a repülő csészealjaik legénysége a Földön nem kevesebb, mint hét különböző nemet ismert fel, s ezek a szaporodáshoz mind alapvetően szükségesek. Billy el sem tudta képzelni, hogy mi köze lehet abból a hét nemből ötnek a gyerekcsináláshoz, azok ugyanis csak a negyedik dimenzióban voltak szexuálisan aktívak.

A tralfamadoriak megpróbálták elmagyarázni Billynek a dolgok nyitját, melynek segítségével elképzelhetné a nemiséget a láthatatlan dimenzióban. Elmondták neki, hogy földlakó csecsemők létre sem jöhetnének homoszexuális hímek nélkül. Nőnemű homoszexuálisok nélkül viszont lehetnek csecsemők. Nem születhetnének csecsemők hatvanöt év feletti nők nélkül. Hatvanöt év fölötti férfiak nélkül viszont lehetnek csecsemők. Nem lehetnének csecsemők olyan csecsemők nélkül, akik a megszületésük után csak egyetlen óráig vagy még annál is rövidebb ideig éltek. És így tovább.

Billy számára ez érthetetlen zagyvaléknak tűnt.

A tralfamadoriak számára is rengeteg minden érthetetlen zagyvaléknak tűnt, amit Billy mondott. Semmiképpen sem tudták elképzelni, hogy milyennek látja az időt. Billy többé már nem is próbálta elmagyarázni. Az odakint álló vezetőre hárult, hogy megmagyarázza – már amennyire tudta.

A vezető azt javasolta a nézők seregének, hogy képzeljék el: csillogóan verőfényes és ragyogó napon egy sivatagon keresztül néznek egy hegyláncra. Ránézhetnek bármelyik hegycsúcsra vagy egy madárra, vagy egy felhőre, egy kőre közvetlenül a lábuk előtt, vagy akár a hátuk mögötti szakadékra. De ott van köztük ez a szegény földlakó, akinek a fejét egy acélgömbbe zárták, amit sohasem vehet le. És a gömbön csak egyetlen kémlelőnyílás van, csak azon nézhet ki és ehhez a lyukhoz egy kétméteres csövet forrasztottak.

Ám ez Billy metaforákkal jelzett nyomorúságának csak a kezdete. A példázat szerint rákötözték egy acélrostélyra, melyet egy síneken gördülő nyitott tehervagonra csavaroztak, és arra sem volt Billynek semmi lehetősége, hogy elfordítsa a fejét, vagy hozzányúljon a csőhöz. A cső másik vége egy kétlábú állványon nyugodott, melyet szintén a nyitott vagon padlójához rögzítettek. Billy semmi egyebet nem láthatott, mint egy kis pöttyöt a cső végében. Azt sem tudta, hogy vasúti kocsin van, de még csak arról sem lehetett fogalma, hogy egyáltalán valamiféle különleges helyzetbe került.

A tehervagon néha csak döcögött, néha rendkívül gyorsan robogott, gyakran megállt, hegyre föl, völgybe le, kanyarokban, szorosokon át haladt. És bármit is látott Billy a csövön keresztül, nem lehetett más választása, mint hogy ezt mondja magának: „Ez az élet.”

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

Advertisements
This entry was posted in Literature. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s