My destiny

Az erkölcsi fejlődés kutatásánál sokszor fölmerül a kérdés: mi kell ahhoz, hogy egy gyerek vagy egy másik ember elfogadjon egy morális normát? A mai Magyarországon óriási problémának látom, hogy elmosódott a határ: mit lehet és mit nem? A pszichológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy egy normaelfogadás létrejöttéhez, vagyis hogy nevelhető legyen egy gyerek, befolyásolható legyen egy partner – nem fog tetszeni, amit mondok – , kettős érzelmi függés kell. A szeretetnek és a félelemnek az együttes jelenléte az emberi kapcsolatban. Ha ez nem jön létre, akkor a gyerek nevelhetetlenné válik, a partner nem fog alkalmazkodni, önző lesz, visszaél a helyzetével. Ezt nem szabad szentimentálisan értelmezni.

A szeretet azt jelenti ebben az esetben, hogy egy kapcsolat számomra érzelmileg fontos. Fontos, hogy biztonságban legyek, hogy jól érezzem magam a világban, hogy önmagamat kibontakoztathassam – ezt élem meg szubjektíve szeretetnek. Nem az a tárgya a félelemnek, hogy megvernek, elhagynak, hanem az, hogy számomra fontos szeretetet elveszíthetem, vagyis az nem feltétel nélküli. Tudom, hogy minden ember feltétel nélküli szeretetre vágyik, de aki ezt megkapja, az belezüllik. Ezért a véleményemért nagyon szoktak haragudni rám bizonyos lírai beállítottságú emberek, főleg nők, de férfiak is. Márpedig csak szeretettel nem lehet hatást elérni! Egy nagyon nagy tekintély áll mögöttem, aki ezt bizonyítja – úgy hívják, hogy Jóisten. Nem sikerült neki sem. Nem tudta az emberiséget morális úton tartani istenfélelem, büntetés, kegyetlen szigor nélkül. Mert ezek kellenek. Amit pedig Isten nem tudott megcsinálni csak szeretetből, arról ugye nem gondolja komolyan Nagy úr vagy Kovácsné, hogy ő majd képes lesz rá?

Nem lehet nevelni félelem és követelés nélkül, nem lehet együtt élni valakivel, ha nincs benne a kapcsolatban az a motívum is, hogy elveszíthetem a másikat. Feltételek kellenek. Ezt pedig nagyon nem szeretik az emberek, mert bennük van az infantilis vágy, hogy feltétel nélkül fogadják el őket. Ez azonban irreális. Nincs ilyen…

Popper Péter

Advertisements
This entry was posted in Literature, Såsom i en spegel. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s