Der Steppenwolf

Most már ezer nevem legyen!

Mindenféle „magyarázat”, lélektan, megértésre, irányuló kísérlet segédeszközökre, elméletekre, mitológiákra, hazugságokra szorul, melyeket egy tisztességes szerzőnek kötelessége eloszlatni. Amikor azt állítjuk, hogy valami „fent” avagy „lent” van, állításunk máris magyarázatot igényel, mert „fent” és „lent” csupán mint elvont gondolat létezik. A világ nem ismeri őket.

Röviden tehát a „pusztai farkas” is fikció. Harry maga is emberfarkasnak képzeli magát, és azt hiszi, hogy két ellenséges és ellentétes lényből áll, de ez sem egyéb együgyű mitologizálásnál. Harry egyáltalán nem emberfarkas, és amikor szemlátomást átsiklottunk ezen az általa kiagyalt és hitt hazugságon, mi több, magunk is éltünk vele, és valóban mint kettős lényű pusztai farkast igyekeztünk megfejteni, akkor a könnyebb megértés reményében folyamodtunk csaláshoz, amit most már végre meg kell próbálnunk helyreigazítani.

A felosztás farkasra és emberre, ösztönre és szellemre, mellyel Harry saját sorsát igyekszik megragadni, igencsak durva leegyszerűsítés, a valóság megerőszakolása azon ellentmondások hihető, ám téves magyarázatának kedvéért, melyeket ez az ember fellel magában, s úgy tűnik, ezekben látja mérhetetlen szenvedéseinek kútfőjét. Harry felfedezte magában az „embert”, vagyis a gondolatoknak, érzelmeknek, kultúrának, a megszelídített és szublimált természetnek a világát, mellette pedig rábukkant egy „farkas”-ra is, az ösztönöknek, a vadságnak, a kegyetlenségnek, a szublimálatlan és nyers természetnek sötét birodalmára. Bár lényét egyértelműen e két, látszólag ellentétes szférára osztotta fel, néha azt tapasztalta, hogy a farkas és az ember egy ideig, egy-egy boldog pillanatig jól megfér egymással. Ha Harry életének minden egyes percében, cselekedetében és érzésében meg akarná határozni az ember és a farkas részarányát, azonnal bajba jutna, és mindenestől sutba dobhatná jópofa farkaselméletét. Mert egyetlen embernek, a primitív négernek vagy a félkegyelműnek a lénye sem olyan kényelmesen egyszerű, hogy két vagy három fő alkotóelemmel megmagyarázhatnánk; milyen gyermeteg és reménytelen akkor hát az a kísérlet, amely e naiv felosztással kíván megmagyarázni egy olyan bonyolult embert, mint Harry. Harrynek nem két lénye van, hanem száz, ezer*. Élete (miként minden emberi élet) nem két sarkpont, ösztön és szellem avagy szent és kéjenc, hanem ezernyi, milliónyi póluspár között mozog.

Pusztai farkasunk is azt hiszi, hogy két lelket (farkas- és emberlelket) hordoz keblén, és úgy érzi, hogy ez már szinte szétfeszíti szűkös keblét. Valóban egyetlen keblünk s testünk van, de nem két vagy öt, hanem számtalan lélek lakozik benne. Az ember százrétegű hagyma, ezernyi szálból szőtt szövet. A régi ázsiaiak felismerték, tudták mindezt, a buddhista jógában pontos technikát fejlesztettek ki a személyiség őrületének leleplezéséért. Mulatságos és bonyolult tréfát űz az emberiség: India ezer esztendeig küzdött egy rögeszme leleplezéséért, a nyugati kultúra ugyanannyit fáradozott megszilárdításáért és megtartásáért.

Hermann Hesse

Advertisements
This entry was posted in Literature. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s