Madrigál

Ritkán fordulok meg a sötét erdőben, amit örökbe kaptam. Ám egyszer holtak és élők helyet cserélnek, s akkor az erdő lábra kap. Még van remény. A legnagyobb bűnügyek megfejthetetlenek maradnak minden detektívmunka ellenére, ahogy van valahol mindenki életében egy tisztázatlan nagy szerelem is. Örököltem egy sötét erdőt, de lám, a másikat járom, a naposat. Élet dalol, szárnyal, kúszik-mászik körülöttem! Tavasz van. A levegő balzsamos, fejembe száll. Oklevelem van a feledés egyeteméről. Üres kézzel függök az időben, akár egy ing a szárítókötélen.

Tomas Tranströmer

Advertisements
This entry was posted in Literature. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s