A Nincsből a Van felé

Az óceán másik partján Richard Rorty, az amerikai pragmatizmus nemrég elhunyt (1931-2007) kiváló képviselője például felteszi a kérdést: miért kellene választ keresnünk nagy, végső, megválaszolhatatlan kérdésekre? Miért kellene tudnunk, hogy “honnan jövünk és hova megyünk”? Hogy mi az igazság? Mi a világmindenség végső “magyarázata”? S pláne, hogy mindennek mi az értelme. Egyszerűen napról napra meg kell küzdenünk a problémákkal, egyikkel a másik után. Élnünk kell, mégpedig úgy, hogy a lehető legkevesebb szenvedésben és a lehető legtöbb örömben legyen részünk, nekünk és másoknak.

Nincsenek végső, metafizikus, örök igazságok, ámde nincs is rájük szükség. Az emberi gondolkodás története a valóság újabb és újabb értelmezési kísérleteinek a sora, olyan folytonosan változó értelmezéseké, amelyek lehetővé tették a felmerülő újabb és újabb problémák megoldását, az emberek emberi közösségek túlélését. Igaz, a végső és nagy igazságok létébe vetett hit összeomlása hagy valami űrt maga után, de ezt – ahogy Derrida is hitte – az emberek iránti szolidaritás és a nagyon is érthető illuzióinkkal szembeni irónia és önirónia töltheti ki. És talán még valami: a “szeretet”.

A szenről csak az a sejtésem van, hogy köze van ahhoz a reményhez, amely szerint távoli leszármazottaim valamikor egy olyan globális civilizációban élnek majd, amenyben igazándiból a szeretet lesz az egyetlen törvény.

Hankiss Elemér

Advertisements
This entry was posted in Literature, Såsom i en spegel, Science. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s