Kakuro Ozu

Megosztottuk egymással a Michel asszonyt illető benyomásainkat, Ozi úr azt mondta, le merné fogadni, hogy Michel asszony egy száműzött hercegnő, aki nagy tudós is egyben, és azzal az ígérettel váltunk el egymástól, hogy kinyomozzuk az igazságot.

 És most következzék a mai napi mély gondolatom: életemben először találkoztam valakivel, aki az embereket keresi, és képes túl látni rajtuk. Ez triviálisnak tűnik, de mégis azt hiszem, hogy mély gondolat. Soha nem látunk túl a bizonyosságainkon, és ami még súlyosabb, lemondunk a találkozásokról, csak saját magunkkal vagyunk hajlandók találkozni, és mégsem vesszük észre, hogy önmagunkat látjuk a végtelen egymás mellett sorakozó tükrökben. Ha ennek tudatában lennénk, ha tudomásul vennénk a tényt, hogy mindig csak magunkat nézzük a másikban, hogy egyedül vagyunk a sivatagban, megbolondulnánk. Amikor az anyám Ladurée-nél vásárolt mandulás süteménnyel vendégeli meg De Broglie asszonyt, saját magának meséli el az élete történetét, és csak saját ízét ízlelgeti; amikor papa a kávéját issza és újságját olvassa, akkor egy tükörben szemléli magát, önszuggesztiós célzattal; amikor Colombe Marian előadásairól beszél, a saját tükörképe ellen kel ki, és amikor az emberek elmennek a házmesternő előtt, csak az ürességet látják, mert nem ők vannak ott.

 Én könyörgök a sorsnak, adja meg nekem az esélyt, hogy túl lássak önmagamon, és találkozzam valakivel.

Muriel Barbery: L’Élégance du hérisson

hedgehog2

Advertisements
This entry was posted in Literature. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s