“Karl-Heinz harminc év alatt sem vesztette el a szívét Afrikában (pedig ott aztán könnyű, Magyarországon pedig igenis nehéz, akármit is gondolnak nagyon, nagyon sokan…). Ő értette, tisztán értette és érezte, aztán pedig az esti naplemente italokkal a kezünkben (gin tonic – a maláriaszúnyogok ellen, szokta volt mondani) szóval pohárral a kezében magyarázta nekem a világot, azt az ominózus Harmadikat, amivel kapcsolatban épp az elmúlt napokban oly sokan hőbörögve söpörték le a lelkük összes csápjáról a szív-reakciót és az agy-gondolkodást, épp itt, ezen a Facebook oldalon, a bangladesi összeomlott torony-gyár fotó kapcsán. Azzal ámítva magukat, hogy a Harmadik az Elsőtől olyan mint amilyen, és hogy az Első a Harmadiktól olyan, mint amilyen, vagy épp ellenkezőleg, hogy nincs is összefüggés, mert messze van, és így tovább. Nem pedig, hogy az egész egy nagy KÉK PONT, benne mi magunk, és “tőlünk ilyen”, mondta mindig Karl-Heinz, a világot pont olyannak látjuk, mint amilyenek mi magunk vagyunk.
Békésnek a békés lelkűek…dühödt, igazságtalan borzalomnak, tele “emberállatokkal”, a dühödtek és háborgók. Az elégedetlenek, akik persze a mélyen magukkal elégedetlenek. És magukra haragszanak…“
Frei Tamás
Advertisements
