Mindig így ér véget. A halállal.
De előtte volt egy élet.
Rejtőzve a “bla, bla, bla” alatt.
Ott húzódott a sok fecsegés és a zaj mögött.
Csend és érzelem.
Hevesség és félelem.
A pislákoló, szeszélyes felragyogása a szépségnek.
És persze a szerencsétlen boldogtalan és nyomorúságos emberiség.
Mindez a zavarodottság látszata alá temetve, melyet az szül, hogy a világon vagyunk.
Ezen kívül, az van, ami van.
Nem foglalkozom vele, mi van ezen túl.
Épp ezért… legyen ez a regény kezdete.
Elvégre… ez csak egy trükk.
Igen, ez csak egy trükk.
Advertisements
